Szécsi Pál A távollét Lyrics

Emlékszel
utolsó beszélgetésünket
egy száguldó mentőautó szirénája
szakította félbe
megijedtem, mint mindig
ha valahol a sziréna felhangzik
pedig akkor még nem tudtam
számomra és számodra nagyobb veszély nem jöhet
minthogy elhagyjuk egymást
azóta sem feledtem el azt a délután
egymást átölelve álltunk az utca forgatagában
mintha soha többé nem akarnánk elválni egymástól
de én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam
a karjaidból, lágyan megcsókoltalak
és fölényes fennhangon azt mondtam
ne félj az elválástól
a távollét olyan mint a szél
kis tüzeket kioltja
a nagyobbat fellobbantja
a nagyobbat fellobbantja

Viharként tombol már a messze távol
felgyúlt a régi tűz s a szívem lángol
eszembe jutnak mind a meghitt órák
egy ablak és a te kis szobád

Beláttam én már rég a tévedésem
azt hittem szalma láng s ellobban szépen
szívemben markol szás és száz kis emlék
megöl a messzeség

Viharként tombol már a messze távol
felgyúl a régi tűz s a szívem lángol
eszembe jutnak mind a meghitt órák
és a te kis szobád

Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta
azóta várok én egy hívó szóra
félek hogy réges-rég már elfeledtél
úgy kínoz, kínoz a távollét

Bocsájs meg egyszer még és kezdjük újra
szerelmem szívedet majd lángra gyújtja
megadnék mindent én egy ölelésért
egyetlen csókodért