Ismerős Arcok Az utolsó magyar Lyrics

Bürokraták és pénzemberek irányítanak minket
Hazug szólamok, ígéretek tartják alul a szintet
Utat keresve, tapogatózva, egymásra lépve élünk
Megnyomorítva, mindent feladva, szánalmas lesz a végünk

Refr.:

Századok bűnét üvöltöm magamból
De nem tudom ki hallja, a világ csak röhög rajta
A napot nem látom már lassan a falaktól
És egyre gyengül a hangom, szavam a porba hull

A múltunkat nem ismerhetjük, hisz tanulhatnánk belőle
A vágyainkat megvakítják, hogy ne nézhessünk előre
Testvéreink eltaszítva, a falakon kívül állnak
Anyjuk nélkül szebb jövőt, reményt hiába várnak

Refr.

Ha évek múltán erre jársz majd, tiszta lelkű vándor
S meglátod, hogy mi maradt itt e gyönyörű, szép hazából
Vidd el a hírt a nagyvilágnak, hogy minket már nem zavar
Jöhet bárki, hisz elpusztult az utolsó magyar.

/A dallamot Leczó Szilveszter barátunk ajándékozta a zenekarnak. Köszönet érte A szöveget meglehetősen sötét hangulatban írtam, és a helyzet azóta sem javult sokat. Azonban óva intek mindenkit, hogy ebből komoly következtetést vonjon le. Sem az országban uralkodó helyzetből, sem az én hangulatomból. Nekem ugyanis nem az volt az utolsó szavam, amely a porba hullt, az ország helyzetén pedig módunk van változtatni. Ámde ne legyenek illúzióid - csakis nekünk! Senki nem fog megsajnálni, és senki nem is fog segíteni. Vagy összekapaszkodunk, és tesszük a dolgunkat, vagy elpusztulunk. Persze nem ma, és nem holnap. De én azt szeretném, ha az unokám fölmegy arra a dombtetőre sólymokat nézni, akkor tudja, hogy ő kicsoda, és hogy ki volt a nagyapja./